Lemezkritikák, review-k

Dj Pinch jegyzi ezt a kiadót amely az első megjelenésétől kezdve minőségi zenéket jelentetett meg. Most szemügyre vettem kritikai szempontból pár lemezt. Nézzük!

TEC001

Az első maxi a tavalyi év elején látott napvilágot. Rajta a tulajdonos és 30Hz P Dutty (álnéven) két közös darabja. Az első a "War dub". Sercegések, apró zajok az nyitányban, majd az indusztriális háttérből egy koszos halfstep dobloop bújik elő. Másfél perc elteltével robban a bomba egy elementáris erejű wobbler sub-bassline által. Az igazi világvége azonban a kiállás után szabadul el, amikor a koszos hangzású főtéma kibontakozik és atombomba erejével csap le. Egy dub-háború által súlytott övezet legsötétebb utcáin járunk...
A másik oldalon bújik meg az "Alien tongue". A War dub-hoz képest eltörpülő erővel bír, sötétsége inkább futurisztikus hangzásában keresendő. Széteffektezett kongával indít, amit egy hideg szinti-pad kísér és hátborzongató effektek. Kétségtelen, hogy egy elhagyott űrállomáson járunk, távol a dubstep édeni világától. Majd elindul a zene. Szépen mardos a folyton tekergő acid-es bassline, mellette mesterien búg a kissé dnb-s hangzású basszus és folytatódik az űrszerű hangulatkép.

https://www.discogs.com/DJ-Pinch-P-Dutty-War-Dub/release/436731

TEC002 Moving Ninja

A második megjelenést az ausztráliai Moving Ninja jegyezte egy háromszámos EP-vel. Az A oldalra került a kongás "Murky". Szép intro-jának fájdalmas dallama és csattogó, botladozó ritmikája akaratlanul is bólogatásra késztet. A legnagyobb konga-központú dubstep himnuszok (mint pl.Loefah - Truly dread vagy Hatcha - Conga therapy) nyomdokain lépkedve vált klasszikussá ez a zene is. Erőteljes basszusra épül és egyfajta romantikus, esőerdei hangulata van. Szomorkás atmoszférái a kipusztított esőerdők emlékét siratják? Lehet. Mindenesetre Jamie-től ez egy szokatlanul dubstep-közeli darab.
A B1-es lett az experimentális és kattant "Alien". Visszafelé lejátszott hangok az introban és indusztriális pulzálás indítják. Ez a trekk már igazán Jamie világa. 1:20-nál indul be az acid-es főtéma. Egy űrállomás elhagyott részeit idéző hangulat tárul elénk. Mintha egy Alien filmet néznénk ahogy az emberekre támadnak az alienek.
Az ep-záró "Lost tribe"-ot indító templomi kórus hangulatilag leginkább grime-okhoz illeszthető hozzá dj-szettekben. Az intro-t követően induló botladozó ritmikája és vicces bugyorgó basszusa alkotja a főtémát. Remek, táncos darab, mely a dubstep-et megelőző dark 2step garage-jegyeit hordozza magán.

https://www.discogs.com/Moving-Ninja-Shellcode/master/231971

TEC003 - Loefah & Skream

Tavaly egy áprilisi Youngsta mixben hallottam először a "28g" címmel ellátott dubstep-hardcore ötvözetet. Minimalista szerkezetének legfőbb alkotóelemei a nyihogó hc-szinti és egy erőteljes sub-wobbler kombináció. Némi effekt, szövegfoszlányok, ezek variálásával halad el mellettünk az 5 és fél perc, mély mosolyt varázsolva máig a dubstep szettek hallgatóinak arcára. Klasszikus darab. A másik oldal első másodperceiben némi dumát követően indul el a "Fearless". Szintén minimalista zene, de a hc elmarad, helyette kapunk alien-filmeket idéző texturákat, melyek álomszerű látomásként épülnek rá a sub-basszusra és a botladozó ritmikára. Leginkább az első Tectonic maxi Alien Tongue világa érezhető a zenéből.

https://www.discogs.com/Loefah-Skream-28g-Fearless/master/374450

Cyrus és Omni. Fixen ezt a két nevet fedi az Omni Trio - részben mint label, részben mint producerformáció. Labelindító kiadványukra 3, az ő minimalisztikus dubstep világukat hűen reprezentáló trekk került. Lost city: rövid rövid sötét intro, egy wobbling bassline, a dubstep gyökerére utaló 2step ritmika, delayezett zongora stab-ek és a egy, az ipari gyárkémények kürtjéhez hasonló hang. Egy hajnali, ébredező ipari városnegyed üres utcáinak hangulatát festi elénk, amikor a munkások munkába indulnak. Shaolin: keleties fúvós minta, szaggatott ritmus, visszafogott basszus. Távolkeleti varázsvilág. A harmadik track pedig a Marachi, amelyben  szintén fellelhetőek a RTP stílusjegyek: 2step ütem, delay-ezett hangok, melyek hol indusztiális, hol keleties hangzásúak. Összegzésül talán azt mondhatjuk, hogy 3 mély, de táncos darabot kaptunk a RTP első tizenkettesén, de megmarad a stílus keretein belül, semmi formabontót nem hoz.

https://www.discogs.com/Random-Trio-Lost-City/release/537439

Értékelés: 4/5

A nagysikerű Skreamizm vol.1-et követően újra a sokak által bírált fiatal zenész doublepack-jét vehettük kézbe. A nyitó "Welcome to the future" különös elegye a sötét bugyogó basszusoknak és a dubos harsona és fuvola mintáknak. Különös futurisztika járja át, mintha egy magashegyi fennsíkon járnánk, ám mégis valószerűtlenül művi, mint egy számítógép által generált mesterséges táj. Folytatásként fémes padokkal nyit a gyilkos erejű "Blipstream". A dub jegyei kevéssé mutatkoznak meg, sötétebb korai zenéit idézi az indusztriális hangzás. Pillanatnyi leállás és utána megőrül a basszus, őrültebb wobblert ennél talán még nem igazán csináltak dubstep körökben. Minderre ellenpontozásként robban be a tiszta sine-basszus, mely a wobbler által generált őrült hangulatot leviszi dubos lassulásba. Egy hosszú kiállás és levezetés. Már-már clownstep módra buta zene, de a táncparketten működik az biztos. A B2-es felvétel lett a furcsa női vokállal vezérelt "0800". Az álomszerű szinti-arpeggió és a vokál dallamát követő sub egyfajta álomszerű hangulatot ad neki. A kicsit hatásvadász kiállást követően elhalkul a vokál egy darabig, majd visszatér. Nem túlbonyolított, űám jól összerakott, mély, meditatív darab. A másik lemezre 3 dubosabb szerzeményt préseltek. A "Deep Concentration" igazi bólogatós track. Egy enyhén torzított, buta basszus köré épülnek a hangok, hipnotikus hangulat járja át. Mintha egy sakkozó ember képe vetülne elénk, aki a következő lépésen gondolkodik. A D1-es felvétel lett a "Morning blues". Egy végigpartizott éjszaka utáni reggel ébredező hajnali utca képe vetül elénk. Dubos gitárjátéka az album legszebb darabjává teszi ezt a zenét, bár a sub vonala itt-ott furcsán ellenpontozza a fődallamot, nem mindig követve azt. Nem hamis lesz a hangkép, csupán absztrakt. Nyárbúcsúztató őszies hangulata biztosan elő fog még kerülni sokszor dj-szettekben. A záró darab a beszédes című "Dub period" lett. Minimalista kompozíciójában a főszerepet az arpeggiózott sub játsza és a dubos szinti-riffek. Füstös hangulata és hatásvadász elemek mellőzése teszi egyik kedvencemmé a számot.

Értékelés: 5/5

https://www.discogs.com/Skream-Skreamizm-Vol-2/master/177683

A dubstep-szcéna manapság egyre másra ontja a jobbnál jobb zenéket, megjelenésük pillanatában klasszikussá váló lemezek látnak napvilágot. Mi sem jobb mérce erre, mint a dubwise ütemek csillagködének mondható Tempa Recordings. Ezennel tehát a Tempa legutolsó 3 megjelenését vettem szemügyre. A legendás címke korábbi lemezeinek többségét a Lev Jnr. és Benny Ill alkotta páros Horsepower Productions néven publikált zenéi adták, valamint Kode 9, Dj Hatcha és Dj Abstract segítettek be alkalomadtán. A Tempa 011-t (Dj Hatcha - Dub express Ep) követően egy ideig nagy csend honolt a kiadó körül, miközben a korai dark 2step ritmika egyre inkább a mai halfstep formulába kezdett mutálódni és egyre-másra tűntek fel az újabbnál újabb producerek, csapatok. Akkortájt úgy tűnt vége a Tempa történetének, de a 12. kiadvány, felvállalva Digital Mystikz, D1, Loefah első megjelenését már az új világot vetítette előre. A 13. maxira Loefah trekkeket igértek, és hatalmas várakozással nézett elébe az egyre jobban kiforrott stílus mind jobban bővülő tábora, ám ez elmaradt. Mint kiderült ennek Loefah produceri maximalizmusával párosuló örök önelégedetlensége az oka. Közben futótűzként terjedt a hír: a 14-es sorszámú tizenkét inch-es fekete korong jegyzésére nem mást, mint a fiatal dubstep-géniuszt - Skream-et választották...

Tempa 014 - Skream

A korai Tempa kiadványokat jellemző keleti kultúrákat idéző képekkel díszített lemezcímkéi (Bruce Lee) sorát megszakítandóan egy telefonkagyló fogadja az embert amikor kézbeveszi a lemezt. Ennek okát az A oldalba belekezdve azonnal megtudhatjuk: ide került ugyanis a "Midnight Request Line" című immáron dubstep himnusz szintre emelkedett opusz. Az introban egy üzenetrögzítő hangja vezet be minket. Egyes információk szerint nem más mint Skream édesanyja hallható rajta. A kezdet késő éjszakai füstös hangulatképet vetít elénk szép padjaival és arpeggio-zott szintifutamjával. Lassan épülnek be a sávok: keringő-hatású ritmusa, sinus bassline-ja és clap(taps)-szerű pergői az egyszerűség nemes eleganciájával teszi azzá ami végül a 2005-ös dubstep award egyértelmű első helyezéséhez vezetett. Háttérben fegyverdurrogás és hasonló zörejek hallható, a kiállást követően pedig folytatódik. Biztosan mondhatjuk, hogy a Tempa múltjához méltó track.
A másik oldalra került az "I". Szaggatott idegbeteg dallam köré épülő halfstep track húzódik meg az A oldal árnyékában. Ez azonban mit sem von le érdemeiből: mesteri felépítése, detroit-i techno világát idéző szintifutamai teszik feledhetetlenné.

https://www.discogs.com/Skream-Midnight-Request-Line-I/release/561478

Tempa 015 - D1

D1 első megjelenésével bizonyította létjogosultságát a dubstep érában. Furcsa álomszerű ritmika, csapongónak ható ütem-megoldások jellemzik zenéit. A 15-öt Tempára 3-at adott belőle. Az A oldalra került a "Degrees". Tipikus D1-os hangulat képpel indít: furcsa flangerezett pad, horrorfilmekben használt paranoid dallam, csapongó pergő, majd az első leállást követően berobbanó wobbling basszus. A másik oldal sávjainak első felét az "Identity" foglalja el. A szokásos védjegynek mondható ütemek mellé mennyei csilingelős főtéma párosul az introban, a szintihangok és egy női hang pedig furán trance-essé teszik az Identity-t. A szép álomszerű világot pedig az végig pulzáló szubbasszus festi alá. Az EP zárásaként szolgáló "Molecules" nyitó sötét padja rideg téli világot tár fel előttünk. Morgó basszus, idegbeteg dallamok ismételten, töredezett indusztriális effektekkel díszített ütemek. Valószínűleg valami földönkívüli eredetű anyag molekuláinak a világa lehet ez.

https://www.discogs.com/D1-Degrees/master/161199

Tempa 016 - Skream - Skreamizm vol.1.Ep

Skream 2005 augusztusában napvilágot látott stúdiómixét hallgatva csak kapkodtuk a fejünket: fantasztikus és teljesen új zenék (mégha a mastering nem is az erőssége).Azonban eltelt egy jó idő mire napvilágott annak a mixnek a töredéke is - hasonlóan a legendás, 2004-es tavaszán összerakott mixéhez, aminek anyagából a több mint 1 év késéssel megjelentetett Big Apple 4 számos EP-je (Acid People/Get Mad/Who R Those Guys/Skunk Step) és Loefah labelének, az Italnak az első megjelenése (Traitor/Angry) szemezgetett. Időközben azonban sikoly uraság is magáévá tette a halfstep formulát. Nos nézzük az eredményt: Az A1-es lett a "Glamma". Perkákkal indít, amelyekre kísértetfilmekben használt szinti-hangok épülnek be, de nem sokáig húzza a nyitányt: gonosz alattomos szubbaszus és egy wah-wah basszus érdekes elegye adja a főtémát. Élőben lehet igazán megtapasztalni, hogy mire képes ez a track. Tökéletes felépítés, gyilkos basszusvilág. A dubstep legsötétebb mélysége felé szálguldunk. A B oldal első sávjait egy látható címmel nem ellátott zene birtokolja. Szokták "untitled"-nek és "blank"-nak (üres) is írni. A nyugodt dubos hangulatot árasztó szinti-riffekre és ritmusra egy telefoncsörgésre hasonlító érdekes hang felelget, melyet rideg téli hangulatot árasztó szinti-pad fest alá. Mint amikor az ember az első hóesést követő hideg decemberi estén a semmi közepén veszteglő vonaton vár továbbhaladásra: kint hideg és sötét, a várakozás oka pedig ismeretlen. A belső sávokra került az igen komoly roots dub hangulatot árasztó "Smiling face". Férfi vokál, álomszerű szinti-riff, vidám szubbasszusát pedig oktatásra lehetne használni, lefelezett ütemszekció. Igazi dubos dubstep a legjobb fajtából. Még a vonósok is rázendítenek a 2. leállás után. Igazi klasszikus, mint ahogy szintén az a C oldalra préselt "Rottan". Nyitásnak fuvola-téma, 808-as lábdobok, egy kemény pergő, és végig pulzáló wah-wah basszus. Másfél perc után csendül fel először az első finom kis dallam, majd a leállást követően felcsendülő rave-es szinti már-már Digital drumandbass-es világát idézi. Mély meditatív állapotot idézett elő az A38-on, Pinch szettjében. A kiállást követően egy rideg szintihang csap be és kíséri végig a pulzáló basszust. A dupla második lemezének második oldalára tették a "Lightning" (eredeti címe Lightning Dub). Furán rövid ideig tartó intro-ja hallatán lelki szemeim előtt látom Skream-et, ahogy a Fruity Loops (ezzel írja zenéit) beatslicer-ével játszadozik. Szokatlanul rövid intro, felpörgés és nem sokat várat magára a főtéma, a fantasztikus bassline, mely hallatán könnyen lépkedhetnékje támad az embernek. Két és fél perc környékén megkapjuk a csilingelős dallamot is. Nélkülözhetetlen zene. Az EP záró trekkje lett a "Hag". Filmrészlettel indít, majd egyből jön is a basszus, néha ki-kibújva a filter alól, kicsit szomorkás dallam, jól ismert régi oldschool sample-k, phaserezett zongora riff által végigkísérve. Mindez félreérthetetlenül szembesít minket a ténnyel hogy hamisítatlan garage darabot hallunk halfstep alapokra helyezve. Méltó befejezése a Hag ennek a kiváló EP-nek, melynek a borítója is szép látvány - egy riadt emberi arc - valószínűleg a sikolyt ábrázolandó.

https://www.discogs.com/Skream-Skreamizm-Vol-1/master/177682

A Sam Shackleton és Laurie Appleblim által futtatott Skull Disco projekt, mely alá a Skull Disco Dubstep estek is odatartoznak, első label megjelenését tartom a kezemben. A lemez kissé bizarr csontvázas grafikával dicsekedhet és egyedi label-designja mögött már sejthető, hogy azért annyira rossz már csak nem lehet. A Mystical Warrior-t nem kell bemutatni annak aki ismeri Shackleton zenéit: kongó-bongó-perka orgia, kellemes sub, félelmetes hangok - thriller-szerű hangulat. A másik oldalon pedig az I am animal mér csapást a gyanútlan dubsztepperekre. Vészjós intro-t követően felezett ütemszekció köszön ránk, amit elektronikus prüntyögés kísér az első kiállásig. "Brothers and Sistas" - csendül fel az ismerős sample, majd amikor csavarodó, gyilkos basszusa előbújik a filterből, egy bekategorizálhatatlan pokol szabadul el, amit a kiállásnál belépő ragga vokál-minta fokoz tovább. Halfstep Breakstep.

https://www.discogs.com/Shackleton-Appleblim-I-Am-Animal-Mystikal-Warrior/master/512929

Simán 5/5