Open menu
  • Bemutatkozás
  • Dawn Tempo rádió adások
    • Évente
      • 2025
      • 2024
      • 2023
      • 2022
      • 2021
      • 2020
      • 2019
      • 2018
      • 2017
      • 2016
      • 2015
      • 2004
    • Téma szerint
      • Annual Summary Sessions
      • Back To Vinyl Dubstep Sessions
      • DefroSTing Sessions
      • Fall-N-iN-bass Sessions
      • Guestmixes / Vendégmixek
      • Heroes Of Dubstep
      • Summerizm Sessions
      • Legends Of Dubstep Sessions
      • Subsonic Spring Sessions
      • MinDSTorm Sessions
  • DST megjelenések
  • INGYEN LETÖLTHETŐ ZENÉK!
  • Chart-ok
  • DUBPLATES!
  • Lemezkritikák, review-k
    • Hosszabb review-k
    • 1 perces review-k
  • Egyéb DST Mixek
    • DST vendégmixek
  • Hírek, lemezújdonságok
  • Cookie kezelési elvek

Lemezkritikák, review-k

Teffa - Toastin EP [ALBION013]

Written by DST. Posted in Lemezkritikák, review-k.

Egy háromszámos EP jelent meg Teffa-tól az Albion Collective címkén.

Teffa hangzását általában úgy lehetnek leírni mint igazán mély dubstep hangzás masszív dubwise behatásokkal. Ezekkel a zenékkel Teffa a hangzás sötétebb dimenziójába merül alá.

A címadó trekk "Toastin" alapvetően remek trekk, sok térrel, kemény lábdobokkal és némi neuro basszusmenet szösszenetekkel a háttérben, de nem történi semmi különleges.

A második "Luna" dubwise-osabb nyitánnyal indít és indusztriálisabb elemekkel folytatódik. Az első dropban visszatér a dubwise hangzás egy rövid időre, de aztán ugyanaz az indusztriális hangzás megy tovább.

Az EP-ről a én választásom a záró trekk "Gelato" címmel. Úgy hangzik mint egy kis gonosz a sarokban: van benne jó sok sötétség és Teffa jól dolgozik a terekkel ismét.

Az EP király, hozza az elvárt szintet, de mind a 3 trekk csupán töltelék dj-szettekbe, semmi komoly, semmi különösen karakterisztikus. Mély és sötét cuccok, nagyon jó basszussal és perkusszióval, tökéletes struktúrával, de én hiányolom mind a 3 zenében a főtémát, dallamot vagy valamit ami megmarad 5 másodpercnél tovább az emlékezetedben.

Értékelés: 6/10

 

  • deep dubstep
  • review
  • bandcamp
  • Created on 2020. november 02.
Twitter
Tweet
Facebook
Share
Email
Send by email
Pinterest
Linkedin
Share
Whatsapp
share with Whatsapp
Tumblr
Reddit
Share in Reddit
powered by social2s

Biome - The Really Good Ep (2020)

Written by DST. Posted in Lemezkritikák, review-k.

Aki nem ismerné Biome nevét, az gyorsan nézzen utána legalább a discogs.com-on, mert a dubstep egyik legtermékenyebb produceréről van szó, akinek anyaga már számos jelentősebb címkén jelent meg.

Újabban bandcamp oldalán rakja ki anyagait, minimum havi szinten. 2020.10.08-án jelentette meg legújabb zenéit, szám szerint 5 tracket, "The Really Good EP" címen, ami szerintem stimmel!

Véleményem szerint az "Elevate" még egy eléggé felejthető, semmi különösebb nincs benne: pulzáló szub, pár ilyesztő hang, némi koszos bass. Oké, menjünk tovább.

A "Shivers" viszont már igencsak megüti a szintet: az arpeggio-zott szintik már megmozdítják az embert, a lenyomott bass dallamos, kissé trance-s, a kongák szépen dolgoznak, a pad-ek szépek. Szóval oké, de még nem olyan nagy valami, hogy nyomjál rá egy purchase gombot.

Aztán jön viszont a "Northern"! A szép intro-t követően végre megkapjuk az arcunkba azt a kövér basszust, amit vártunk! Az ütemszekció teljesen egyben van, a basszus horzsol, szépen menetel az egész. Jó-jó, de eddig ez az első amit megvennék róla, gondoltam magamban, az első kettő még azért határeset, ennyi nem elég, menjünk tovább!

A "Time Lapse" intro-ja is nagyon ígéretes a techno padjával, aztán robban! Jó kövér basszus, kis elektro puttyogás, ütős szinti riffek, fasza snare. Ez már igen!

A záró track "The Scent" lett viszont az egész EP legerősebbje. Az ütemszekció tökéletes (kiemelném a szépen filterezett pergőt), a terekkel remekül variál Biome, a basszus pedig olyan igazi harapós fajta, és még a kiállás után is emeli a tétet. Tökéletes, engem meggyőzött.

https://biome.bandcamp.com/album/the-really-good-ep

  • Created on 2020. október 11.
Twitter
Tweet
Facebook
Share
Email
Send by email
Pinterest
Linkedin
Share
Whatsapp
share with Whatsapp
Tumblr
Reddit
Share in Reddit
powered by social2s

Lone - Galaxy Garden - Atmoszférikus upbeat álmodozások [2012]

Written by DST. Posted in Lemezkritikák, review-k.

Ez a Lone (Matt Cutler) által jegyzett különleges album legelőször a dubstep kiadványok között kutatva került a látóterembe. A 12 track egy különleges utazás, chill-es sunshine-broken beat témák színes forgataga. A kezdő New Colour atmoszférikus padjaira klimpírozó szinti futamaival indítja a karnevált, felvezetve, hogy itt nem a szokványos dubstep sémák fognak puffogni. A tempó fokozódik a jókedvű "The Animal Pattern" acid-es prüttyögéseivel, vidám breakbeat-jével, perkáival, amit a 3. "As A Child" még fentebb emel. Itt szintén a jókedvű szinti témák állnak a központban, egy férfivokállal megtámogatva, időnként a ritmusszekcióra redukálja a zenét. A jókedvet tovább már nem is lehetne fokozni, ezért visszavált a tempó 120-ra és a "Lying In The Reeds" különleges arpeggiofutamára egy a nyolcvanas évek hangzását időző szintitéma felelget.Nyugvóponthoz érkeztünk, mert az ötödik track egy rövid ambient hömpölygés. A kezdeti vidám hangulat mostmár egyértelműen kozmikus utazásban folytatódik, a töredező break-ekre azonban váratlanul egy hamisítatlan acid-house téma épül fel, a cím is utalás 1991-re ("Crystal Caverns 1991"). A nem túl karakteres "Raindance" után azonban ismét úgy hihetjük, hogy az atmoszférikus mester LTJ Bukem is beszállt a ringbe, mert a "Dream Girl - Sky Surfer" gyönyörű nyitánya akár valamelyik Good Looking kiadványról is szólhatna. Majd újabb érdekes ötvözet következik, mert a "Earth's Lungs"-ban a szokásos atmoszférikus hangzásba speed garage hatás párosul. A furcsa nevű "Cthulu" az album leggyorsabb zenéje (155 bpm), majdnem jungle, a ritmus is kevésbé tördelt, de a nyugodt "Stands" ismét egy rövid ambient futam már a zárás készíti elő. Az Anneka-val közös "Spirals"-ban nagy hangsúlyt kapnak a perkák és tökéletes lezárást biztosítanak ennek a kellemes albumnak. Lone zenéje egyébként is fantasztikus keveréke a klasszikus detroit techno, a breakbeat, a house és az ambient világának, itt viszont olyan álomszerű atmoszférákkal dolgozik, amelyeknek nincs párja.

https://www.discogs.com/Lone-Galaxy-Garden/master/432278

  

  • Created on 2012. május 12.
Twitter
Tweet
Facebook
Share
Email
Send by email
Pinterest
Linkedin
Share
Whatsapp
share with Whatsapp
Tumblr
Reddit
Share in Reddit
powered by social2s

Kahn - Illy / Tehran 12" (Punch Drunk DRUNK025) (2011)

Written by DST. Posted in Lemezkritikák, review-k.

Kahn, más néven Joseph McGann jegyzi Peverelist kiadójának 25-ik korongját. Az előzmények tekintetében valami sötétebb anyagra számíthattunk volna, hiszen az ezt megelőző Black Box-on megjelent "Way mi defend" szigorúan monokróm minimalizmusával minden felesleges sallangot mellőz és illeszkedik a bass-music szcéna elvárásaihoz. Azonban a lemezcímke is csak körül fekete belül viszont színes, és mint kiderül, ezt metaforikusan lehet értelmezni, mert a fekete korong 2 fantasztikus színes világot rejt magában.

Az egyik oldalon egy picit visszatekintünk a dubstep Horsepower Productions csapat zenéi által meghatározott gyökereihez, hiszen a "Tehran"-ban éppolyan távol-keleties motívum tűnik fel, mint anno. Ennek hatására képzeletben az arcunkon érezhetjük a forró sivatagi szellőt is, melyet a techno-ütemeket idéző dobszekció és a halfstep-hez képest is lefelezett pergők hideg atmoszférája ellensúlyoz. Kellemes, utaztatós darab.

A másik oldalon van azonban a kiadvány húzózenéje, az "Illy". Színek, színek, színek. Nyoma sincs a monokróm hangzásak, a lassan építkező szinti folyam, vokóderezett vokállal spékelt akut szinti-orgiába torkollik. Szinte, úszni lehet a kellemesen meleg arpeggiókban, valamiféle valószínűtlenül tökéletes állapotot idéz, a határtalan boldogság háttérzenéje lehetne, és ismételten kiemelném, hogy a lábdobok mennyire jól passzolnak a dallamvezetéshez. Brilliáns zene!

https://www.discogs.com/Kahn-Illy-Tehran/release/3156677

Értékelés: 5/5

 

  • Created on 2011. október 02.
Twitter
Tweet
Facebook
Share
Email
Send by email
Pinterest
Linkedin
Share
Whatsapp
share with Whatsapp
Tumblr
Reddit
Share in Reddit
powered by social2s

Skull Disco 003-004-005 (2006)

Written by DST. Posted in Lemezkritikák, review-k.

A Skull Disco legutolsó harmadik és legújabb két kiadványát promóként vettem kézbe, hatalmas köszönet érte a kiadónak.

SKULL003

A kiadó harmadik megjelenését a minden kongák mestere, Shackleton uralja, 3 ötcsillagos darabbal. Az A oldalra került a nyugodt hangulatot árasztó "Blood in my hand". A dobprogramozást nem is említem, hiszen szokás szerint zseniális. Lassan hömpölygő árként állnak össze a hangok, mélyen búg a sub-szekció, vízcsepegés-szerű hangok a háttérben és egy mély férfi-hang kántál mindenfélét, hogy "ez a levegő nyelvezete, ez a szörnyek nyelvezete". Mély meditatív darab, talán a dubstep szcéna standard-jéhez ez áll a legközelebb.
A B1-re került a táncparkettbarátabb "Naked". A hosszú lírai nyitány során kissé trenszes hangulatú szintifutamok, tribalisztikus konga-orgia és dubos szintik keverednek. Majd egy hatalmas bassline robban be, melybe hipnotikusan örvénylenek bele a nyitány hangjai szép egymásutánban. Emberi beszédfoszlányok hosszan visszhangosítva. Szinte gyorsvonatként robog ez a gyönyörű darab. Már klasszikus.
"Hypno angel" - talán Shackleton egyik legjobb zenéje amit valaha írt. Mágikusan éneklő női hang indítja és minimalizált dobszekció némi kongával. A indítást követően egy olyan bassline robban be, amelytől a mai napig libabőrös leszek. Ennél durvább már csak a szinti dallamának fájdalma. Az egyetlen hiba ebben a darabban a túlvezérelt hangok, a szinti-sáv már zavaróan sikít, a végére pedig már a vokál-sáv is betorzít. Kár hogy a vége csak simán le van halkítva, mert még szívesen hallgatnám tovább, ugyanis a végére a női vokál mellé egy férfi társul és együtt éneklik a dalt, mely varázslatos hangulatot kölcsönöz ennek a low-end hangzású de nem primitivista zenének.

https://www.discogs.com/Shackleton-Soundboys-Nuts-Get-Ground-Up-Proper-EP/master/1067638

Értékelés 5/5

  


SKULL004

Az A oldalra került Shackleton "Tin Foil Sky" c. zenéje. Az indításban elinduló repetitív kongajátékhoz és a subbasszushoz nem tudok igazán újat hozzáfűzni: mesteri dobpattern-programozás kétségtelen. Ám a kiállástól kezdve egyfajta légies hangulat járja át. Villanásszerűen vágnak be a delay-ezett hangok: csikorgások, dörgések, ambient-szerű atmoszférák - űgy érzem, mintha a felhőkön lépdelő ember képét akarnák elénk festeni, ahogy a szeme elé vetül a csatát vívó felhők és végül zivatarfelhővé állnak össze. Igazán utaztatós darab.
A másik oldalra került a jóval sötétebb "Tomb", melyet egy új név, Gatekeeper követett el. Indusztriális hangok és hardcore szinti-riffek. Egy ős-techno-party hardcore-ra megőrülő közönségét látom a szemeim előtt, ám a mély dubos hangulatról a széttördelt ritmika és a mély dubos sub-szekció gondoskodik valamint a hosszan delay-ezett szövegfoszlány, amely a szám címét kántálja. Mély darab, de zeneileg nem mondanám túlbonyolítottnak, van még mit fejlődni.

https://www.discogs.com/Shackleton-Gatekeeper-Soundboys-Bones-Get-Buried-In-The-Dirt-Volume-1/master/870683

Értékelés: 4/5

 

SKULL005

Az A oldalra itt a kiadó másik szervezője és vezetője Appleblim által készített számot, a "Fear" nyomták. Sötét, hardcore szintis nyitást követően egy igazán buta basszust kapunk, melyet azonban Dillinja is megirigyelhetne. Dustep goes hardcore - mondhatnánk. Appleblim szokása szerint nehezen keverhető, széttördelt ritmika, sűrű és "üres" kiállások és rengeteg atomokra szétdelayezett hang. Az egész szám grime-osan bukdácsol, igazi low-end darab és már a grime szándékolt primitivitásának határait súrolja, de mégis megmarad a dubstep keretein belül.
Az AA oldalra a "Hamas rule" került. Először nekem nem tetszett igazán, szerintem ennél sokkal jobb konga-kompozíciókat is csinált már Sam Shackleton. Pár hallgatás után azonban megragadott az arabos dallamok és az első leállás után berobbanó mély konga-játék, mely a közel-keletre repít minket. Hamas rule - talán az arab Hamász-ra utal a cím? Lehet. Az egész kompozíciót végigkísérő primitív dobjáték hangulata egy olyan világot idéz fel, ahol egészen egyszerű, hétköznapi eszközökkel kell művészit alkotni, zenélni.

https://www.discogs.com/Appleblim-Shackleton-Soundboys-Bones-Get-Buried-In-The-Dirt-Volume-2/master/887642

Értékelés 4/5

 

 

  • Created on 2006. október 01.
Twitter
Tweet
Facebook
Share
Email
Send by email
Pinterest
Linkedin
Share
Whatsapp
share with Whatsapp
Tumblr
Reddit
Share in Reddit
powered by social2s

További cikkeink …

  1. Tectonic Records 001-003 (2006)
  2. Random Trio - Lost City EP (Random Trio Productions RTP001) (2006)
  3. Skream - Skreamizm vol.2.(Tempa 020)
  4. Tempa Recordings 014-015-016 - A legenda folytatása a jelenben.
  • 1
  • 2
  • 3
  • English (UK)