Aki nem ismerné Biome nevét, az gyorsan nézzen utána legalább a discogs.com-on, mert a dubstep egyik legtermékenyebb produceréről van szó, akinek anyaga már számos jelentősebb címkén jelent meg.

Újabban bandcamp oldalán rakja ki anyagait, minimum havi szinten. 2020.10.08-án jelentette meg legújabb zenéit, szám szerint 5 tracket, "The Really Good EP" címen, ami szerintem stimmel!

Véleményem szerint az "Elevate" még egy eléggé felejthető, semmi különösebb nincs benne: pulzáló szub, pár ilyesztő hang, némi koszos bass. Oké, menjünk tovább.

A "Shivers" viszont már igencsak megüti a szintet: az arpeggio-zott szintik már megmozdítják az embert, a lenyomott bass dallamos, kissé trance-s, a kongák szépen dolgoznak, a pad-ek szépek. Szóval oké, de még nem olyan nagy valami, hogy nyomjál rá egy purchase gombot.

Aztán jön viszont a "Northern"! A szép intro-t követően végre megkapjuk az arcunkba azt a kövér basszust, amit vártunk! Az ütemszekció teljesen egyben van, a basszus horzsol, szépen menetel az egész. Jó-jó, de eddig ez az első amit megvennék róla, gondoltam magamban, az első kettő még azért határeset, ennyi nem elég, menjünk tovább!

A "Time Lapse" intro-ja is nagyon ígéretes a techno padjával, aztán robban! Jó kövér basszus, kis elektro puttyogás, ütős szinti riffek, fasza snare. Ez már igen!

A záró track "The Scent" lett viszont az egész EP legerősebbje. Az ütemszekció tökéletes (kiemelném a szépen filterezett pergőt), a terekkel remekül variál Biome, a basszus pedig olyan igazi harapós fajta, és még a kiállás után is emeli a tétet. Tökéletes, engem meggyőzött.

https://biome.bandcamp.com/album/the-really-good-ep

Írta: DST

Kategória: Lemezkritikák, review-k

Továbbá elérhető:   

Készült: 2020. október 11.

Ez a Lone (Matt Cutler) által jegyzett különleges album legelőször a dubstep kiadványok között kutatva került a látóterembe. A 12 track egy különleges utazás, chill-es sunshine-broken beat témák színes forgataga. A kezdő New Colour atmoszférikus padjaira klimpírozó szinti futamaival indítja a karnevált, felvezetve, hogy itt nem a szokványos dubstep sémák fognak puffogni. A tempó fokozódik a jókedvű "The Animal Pattern" acid-es prüttyögéseivel, vidám breakbeat-jével, perkáival, amit a 3. "As A Child" még fentebb emel. Itt szintén a jókedvű szinti témák állnak a központban, egy férfivokállal megtámogatva, időnként a ritmusszekcióra redukálja a zenét. A jókedvet tovább már nem is lehetne fokozni, ezért visszavált a tempó 120-ra és a "Lying In The Reeds" különleges arpeggiofutamára egy a nyolcvanas évek hangzását időző szintitéma felelget.Nyugvóponthoz érkeztünk, mert az ötödik track egy rövid ambient hömpölygés. A kezdeti vidám hangulat mostmár egyértelműen kozmikus utazásban folytatódik, a töredező break-ekre azonban váratlanul egy hamisítatlan acid-house téma épül fel, a cím is utalás 1991-re ("Crystal Caverns 1991"). A nem túl karakteres "Raindance" után azonban ismét úgy hihetjük, hogy az atmoszférikus mester LTJ Bukem is beszállt a ringbe, mert a "Dream Girl - Sky Surfer" gyönyörű nyitánya akár valamelyik Good Looking kiadványról is szólhatna. Majd újabb érdekes ötvözet következik, mert a "Earth's Lungs"-ban a szokásos atmoszférikus hangzásba speed garage hatás párosul. A furcsa nevű "Cthulu" az album leggyorsabb zenéje (155 bpm), majdnem jungle, a ritmus is kevésbé tördelt, de a nyugodt "Stands" ismét egy rövid ambient futam már a zárás készíti elő. Az Anneka-val közös "Spirals"-ban nagy hangsúlyt kapnak a perkák és tökéletes lezárást biztosítanak ennek a kellemes albumnak. Lone zenéje egyébként is fantasztikus keveréke a klasszikus detroit techno, a breakbeat, a house és az ambient világának, itt viszont olyan álomszerű atmoszférákkal dolgozik, amelyeknek nincs párja.

https://www.discogs.com/Lone-Galaxy-Garden/master/432278

Írta: DST

Kategória: Lemezkritikák, review-k

Készült: 2012. május 12.

Kahn, más néven Joseph McGann jegyzi Peverelist kiadójának 25-ik korongját. Az előzmények tekintetében valami sötétebb anyagra számíthattunk volna, hiszen az ezt megelőző Black Box-on megjelent "Way mi defend" szigorúan monokróm minimalizmusával minden felesleges sallangot mellőz és illeszkedik a bass-music szcéna elvárásaihoz. Azonban a lemezcímke is csak körül fekete belül viszont színes, és mint kiderül, ezt metaforikusan lehet értelmezni, mert a fekete korong 2 fantasztikus színes világot rejt magában.

Az egyik oldalon egy picit visszatekintünk a dubstep Horsepower Productions csapat zenéi által meghatározott gyökereihez, hiszen a "Tehran"-ban éppolyan távol-keleties motívum tűnik fel, mint anno. Ennek hatására képzeletben az arcunkon érezhetjük a forró sivatagi szellőt is, melyet a techno-ütemeket idéző dobszekció és a halfstep-hez képest is lefelezett pergők hideg atmoszférája ellensúlyoz. Kellemes, utaztatós darab.

A másik oldalon van azonban a kiadvány húzózenéje, az "Illy". Színek, színek, színek. Nyoma sincs a monokróm hangzásak, a lassan építkező szinti folyam, vokóderezett vokállal spékelt akut szinti-orgiába torkollik. Szinte, úszni lehet a kellemesen meleg arpeggiókban, valamiféle valószínűtlenül tökéletes állapotot idéz, a határtalan boldogság háttérzenéje lehetne, és ismételten kiemelném, hogy a lábdobok mennyire jól passzolnak a dallamvezetéshez. Brilliáns zene!

https://www.discogs.com/Kahn-Illy-Tehran/release/3156677

Értékelés: 5/5

Írta: DST

Kategória: Lemezkritikák, review-k

Készült: 2011. október 02.

A Skull Disco legutolsó harmadik és legújabb két kiadványát promóként vettem kézbe, hatalmas köszönet érte a kiadónak.

SKULL003

A kiadó harmadik megjelenését a minden kongák mestere, Shackleton uralja, 3 ötcsillagos darabbal. Az A oldalra került a nyugodt hangulatot árasztó "Blood in my hand". A dobprogramozást nem is említem, hiszen szokás szerint zseniális. Lassan hömpölygő árként állnak össze a hangok, mélyen búg a sub-szekció, vízcsepegés-szerű hangok a háttérben és egy mély férfi-hang kántál mindenfélét, hogy "ez a levegő nyelvezete, ez a szörnyek nyelvezete". Mély meditatív darab, talán a dubstep szcéna standard-jéhez ez áll a legközelebb.
A B1-re került a táncparkettbarátabb "Naked". A hosszú lírai nyitány során kissé trenszes hangulatú szintifutamok, tribalisztikus konga-orgia és dubos szintik keverednek. Majd egy hatalmas bassline robban be, melybe hipnotikusan örvénylenek bele a nyitány hangjai szép egymásutánban. Emberi beszédfoszlányok hosszan visszhangosítva. Szinte gyorsvonatként robog ez a gyönyörű darab. Már klasszikus.
"Hypno angel" - talán Shackleton egyik legjobb zenéje amit valaha írt. Mágikusan éneklő női hang indítja és minimalizált dobszekció némi kongával. A indítást követően egy olyan bassline robban be, amelytől a mai napig libabőrös leszek. Ennél durvább már csak a szinti dallamának fájdalma. Az egyetlen hiba ebben a darabban a túlvezérelt hangok, a szinti-sáv már zavaróan sikít, a végére pedig már a vokál-sáv is betorzít. Kár hogy a vége csak simán le van halkítva, mert még szívesen hallgatnám tovább, ugyanis a végére a női vokál mellé egy férfi társul és együtt éneklik a dalt, mely varázslatos hangulatot kölcsönöz ennek a low-end hangzású de nem primitivista zenének.

https://www.discogs.com/Shackleton-Soundboys-Nuts-Get-Ground-Up-Proper-EP/master/1067638

Értékelés 5/5

SKULL004

Az A oldalra került Shackleton "Tin Foil Sky" c. zenéje. Az indításban elinduló repetitív kongajátékhoz és a subbasszushoz nem tudok igazán újat hozzáfűzni: mesteri dobpattern-programozás kétségtelen. Ám a kiállástól kezdve egyfajta légies hangulat járja át. Villanásszerűen vágnak be a delay-ezett hangok: csikorgások, dörgések, ambient-szerű atmoszférák - űgy érzem, mintha a felhőkön lépdelő ember képét akarnák elénk festeni, ahogy a szeme elé vetül a csatát vívó felhők és végül zivatarfelhővé állnak össze. Igazán utaztatós darab.
A másik oldalra került a jóval sötétebb "Tomb", melyet egy új név, Gatekeeper követett el. Indusztriális hangok és hardcore szinti-riffek. Egy ős-techno-party hardcore-ra megőrülő közönségét látom a szemeim előtt, ám a mély dubos hangulatról a széttördelt ritmika és a mély dubos sub-szekció gondoskodik valamint a hosszan delay-ezett szövegfoszlány, amely a szám címét kántálja. Mély darab, de zeneileg nem mondanám túlbonyolítottnak, van még mit fejlődni.

https://www.discogs.com/Shackleton-Gatekeeper-Soundboys-Bones-Get-Buried-In-The-Dirt-Volume-1/master/870683

Értékelés: 4/5

SKULL005

Az A oldalra itt a kiadó másik szervezője és vezetője Appleblim által készített számot, a "Fear" nyomták. Sötét, hardcore szintis nyitást követően egy igazán buta basszust kapunk, melyet azonban Dillinja is megirigyelhetne. Dustep goes hardcore - mondhatnánk. Appleblim szokása szerint nehezen keverhető, széttördelt ritmika, sűrű és "üres" kiállások és rengeteg atomokra szétdelayezett hang. Az egész szám grime-osan bukdácsol, igazi low-end darab és már a grime szándékolt primitivitásának határait súrolja, de mégis megmarad a dubstep keretein belül.
Az AA oldalra a "Hamas rule" került. Először nekem nem tetszett igazán, szerintem ennél sokkal jobb konga-kompozíciókat is csinált már Sam Shackleton. Pár hallgatás után azonban megragadott az arabos dallamok és az első leállás után berobbanó mély konga-játék, mely a közel-keletre repít minket. Hamas rule - talán az arab Hamász-ra utal a cím? Lehet. Az egész kompozíciót végigkísérő primitív dobjáték hangulata egy olyan világot idéz fel, ahol egészen egyszerű, hétköznapi eszközökkel kell művészit alkotni, zenélni.

https://www.discogs.com/Appleblim-Shackleton-Soundboys-Bones-Get-Buried-In-The-Dirt-Volume-2/master/887642

Értékelés 4/5

Írta: DST

Kategória: Lemezkritikák, review-k

Készült: 2006. október 01.